"... Ha van olyan sport amiért érdemes élni, akkor az a tájfutás. Egyszerûen hihetetlen ez az egész. Nem tudom, hogyan lehetne szavakba önteni. De amikor láttam, hogy 70-80-90! éves bácsik, nénik (mit bácsik-nénik, fiatal friss fitt férfiak és nõk :P) futnak a befutón, egyszerûen könnybe lábadt a szemem.

Képesek eljönni Amerikából, Afrikából, Japánból ide, a mi kis csöpp országunkba, ahol nem értik a nyelvet, lehet, hogy még angolul sem tudnak, de eljönnek, mert ez a sport az életük. Ezt szeretik. Ezt imádják. Ezért élnek. Ebbe szerelemesek. És nem zavarja õket a meleg, az esõ... Semmi. Csak élvezik, hogy azt csinálhatják, amit szeretnek. Mindegy, hogy hol. De csinálják. Amíg csak élnek. A temetõig (hogy Monspart Sarolta szavaival éljek). Mert tényleg ez a tájfutás. Egy életre szóló élménymennyiség, egy életre szóló NAGY család, egy életre szóló barátság, egy életre szóló csoda, egy életre szóló öröm és boldogság, egy életre szóló erõ, egy életre szóló ÉLET. Mert egyszerûen húú...!! Nem tudom, hogy hogyan lehetne ezt jobban megfogalmazni, de biztos vagyok benne, hogy érted amire gondolok, és amit érzek ezzel kapcsoltban. Amikor odamegyek szervezni egy versenyt, senkit sem ismerek szinte, de mindenki mosolyogva fogad, és köszön, mert rajtam is olyan piros rendezõ póló van, mint rajta. Lehet, hogy nem tudja, hogy hívnak, lehet hogy nem tudja, hol futok vagy mióta, lehet hogy nem tud rólam semmit, de annyit igen, hogy én is azért vagyok ott, mert találkoztam ezzel a csodálatos sporttal, ami elrabolta a szívemet remélhetõleg egy életre. Hogy én is azért vagyok ott, mert segíteni akarok abban, hogy 3000 ember újabb zsáknyi boldog élményt tehessen be a szoba közepére otthon. És csak ezért már köszönnek, és nem csak úgy megszokásból, hanem mert annyira összetartó ez az egész "rendszer" csúnya szóval élve. Annyira egységes ez a dolog, hogy mindegy hogy hol élünk, mindegy a korunk, mindegy hogy fiúk vagyunk vagy lányok, mindegy hogy milyen nyelvet beszélünk, mindegy, hogy mik a szokásaink, mindegy, hogy mikor kelünk, ez mind mindegy. A lényeg, hogy tájfutunk. És elég ennyi ahhoz, hogy meglegyen az összetartás, ami nem is kicsi. Sõt... ÓRIÁSI! ..."

Fábián Eszter (ZTC)

Bonusz: Baumann József és Baumann Józsefné (Ági) Élménybeszámolója és fotógalériája